2008. augusztus 5.

Hetedhét országon által, túl üveghegyeken,
Lappföldre indult csapatunk, jókedvvel, lelkesen,
Csomag sok volt, pia még több, Árpi hiába szólt,
Tömött kisbuszunk alakján Zsolti kicsit „csiszolt”…

Ranua egy „állati” hely, minden nagyon vad itt,
A pucéran szaunázás többeket megvadít…
Hogy randik mégsem lettek, egyszerű az oka:
A vágyaknál nagyobb volt a fáradtságunk foka!

Oulankában sok a szúnyog, vagányak és bátrak,
Tábortűznél gitározván „egyik” ránk is támadt:
Tajgák eme bősz harcosát bosszantotta nótánk,
A baj az, hogy „kilőni” őt nem volt meg a kvótánk!

Csodás tájon Medve-ösvény, érintetlen vadon,
Pihenőnél fűrészeltünk – ki ésszel, ki vakon…
Pesta bátya tapaszt kapott, Mudin Balázs pálmát,
Egyesek a szomszéd tóban láttak fehér bálnát!

Aranyásók kies földjén kemény túrát „nyomtunk”,
Enikő és sült húsai enyhítették gondunk.
Másnap Sanyi kis csapata lassan célba juta,
Timo-t pedig éjjel 1-kor megüté a guta…

Lemmen-folyón a kenuzás nem ördöngős dolog,
Párosban sem, ha a hajós szíve helyén dobog…
Sanyi Enikővel újít: zúgón fel eveznek,
Úgy küzdenek, mint két lazac, ha ívni sietnek…

Percig sem kétséges sorsuk, győz a vad természet,
Ugyanígy járt András s Ádám: a „tükörbe” néztek.
Fapriccs, sátor – nekünk mindegy, a táborhely kies
A budiszag viszont tömény, van hát, miért siess!

A Nordkappon eső fogad, nem látni a napot,
Ki hajnalig türelmes volt, vacsorát is kapott.
Másnap jött a nagy „hadicsel”, várt reánk a plató,
Hogy a ködben célbaértünk, köszi, Mindenható!

Gleccservölgyben patak felett kötélen kell kúszni,
Egyedül csak Lili az, ki háton próbál úszni!
„Gyorsabb” csapat szerveződik, Sanyi a vezére,
Fókák által „kitaposott” ösvényt lel – vesztére!

A jégvilág lenyűgöző, felmászunk tövébe,
Gergő, mint egy sámi küklopsz, jeget vesz ölébe…
Visszaúton erőnk fogytán, hangulat (is) esik ?,
Gábor, mint egy Jedi-lovag, időben érkezik!

Kilpis-tónál éjfél felé is ragyogott napunk,
Kota mélyén jó boroktól énekszóra kapunk…
Megjártuk a „hármashatárt” (s nem is lett még este),
Páran hajón, sokan gyalog – Árpi meg bicegve…

Svédországra energiánk már nemigen maradt,
Muddus-parkban a társaság botorkálva haladt,
Az erdőség rénjeiben megmaradt a kétely:
Mely rokon faj egyedei szóródtak így széjjel?

A hazaút drasztikus lett, mint a „Star Wars” vége,
WC-t vágyó tekintetek meredtek az égre.
Árpi – mint egy Wermacht-tiszt – úgy húzta mosolyát,
Midőn olykor elengedte vizelni csapatát!

A vége azért csak „happy end”, elértük a gépet,
S ekkor már a húgyhólyagok sem nyomták a lépet,
Elengedtük buszunkat is, hadd hajózzon egyet,
Mi pedig a repülőre tettük át a segget.